Mindenkinek a Mindenségtől! Könyvajánló részlet, szeretettel!

Van egy számomra leírhatatlanul kedvenc könyvem, szeretem forgatni, egy egy váratlan oldalon kinyitni, csak pár sort elolvasni, mikor épp mire van szüksége a lelkemnek.
Adamus Saint - Germain: Az új energia Mesterei. - Geoffrey Hoppe és Linda Hoppe közvetítésével. 
 Idéznék most ebből a könyvből 12 pontot, mert úgy érzem ennek van itt a valóságban az ideje.

"A "felébredés" tizenkét jele

1, Testi panaszok, különösen a tarkó, a vállak és a hát területén. Mindez gyakran az intenzív, mélyreható, génekig hatoló változás következménye, miközben csírába szökik bennünk a "Krisztus-tudat" magja. Ez is elmúlik.

2, Mély, belső szomorúság érzése minden külső indok nélkül. Elengeded a múltad, a jelenlegi és a korábbi életeidből is, és ez kelti a szomorúság érzetét. Ez olyan, mintha kiköltöznél abból a házból, ahol sok - sok éven át éltél, és új házba költöznél. Bármilyen szívesen is költözöl be az új házba, mégis érzel bizonyos szomorúságot, mivel magad mögött kell hagyni a régi házhoz fűződő emlékeket, energiákat és tapasztalatokat. Ez is elmúlik.

3, Sírás minden ok nélkül. 
Ez az előző jelenséghez hasonlít. Jó dolog, és egészséges szabad utat engedni a könnyeknek. Ezzel oldódik a régi energia. Ez is elmúlik.

4, Váratlan hivatásbeli változás. 
Ez igen gyakori tünet. Mivel megváltozol, a körülötted lévő dolgok is megváltoznak. Ne aggódj, ha nem találod meg feltétlenül azonnal a "tökéletes" munkahelyet! Ez is elmúlik. Átmeneti szakaszban vagy, és talán többször is munkahelyet váltasz, mielőtt megtalálod a valódi igényeidnek megfelelőt.

5, A családi kapcsolatoktól való eltávolodás. Ősi karma köt össze biológiai családoddal. Amikor "kilépsz" a karmakörből,oldódnak a biológiai családhoz fűződő, régi karmakapcsolatok (nem szükségszerű, hogy a kedves kapcsolatokkal történjen ez!). Úgy tűnik, mintha eltávolodnál családodtól és barátaidtól. Ez is elmúlik. Bizonyos idő elteltével adott körülmények között új kapcsolatot alakítasz ki velük, ha erre szükség van. Ebben az esetben azonban már az új energián alapul ez a kapcsolat, és nem terhelik karmikus zavarok.

6, Szokatlan alvási szokások. A megvilágosodás ezen szakaszában sokan rendszeresen felébrednek hajnali kettő és négy között. Ekkor sok belső munka zajlik, és a felébredés szusszanásnyi szünetet biztosít. Ne aggódj emiatt! Ha nem tudsz visszaaludni, egyszerűen kelj fel, és csinálj valamit. Ez jobb, mint az ágyban fekve az emberi élet minden lehetséges szempontján rágódni és aggódni. Ez is elmúlik.

7, Intenzív álmok. Ide tartoznak az úgynevezett rémálmok, háborús és mészárlást idéző álmok. Szó szerint megszabadulsz a régi energiától, amely gyakran háborús helyzetekben, menekülési jelenetekben vagy sötét alakokban jelenik meg szimbolikus módon. Ez is elmúlik.

8, A fizikai tájékozódás zavara. Néha úgy érzed, hogy nem állsz két lábbal a földön. Valahogyan fenyegetettnek érzed magad a téged körülvevő térben, vagy olyan, mintha két világ között mozognál. Miközben tudatod már az új energiára áll át, és az átmenetet tapasztalja, tested néha lemarad. Tölts ilyenkor több időt a természetben az energiáid jobb földelése érdekében. Ez is elmúlik.

9, Szaporodó monológok. Észre fogod venni, hogy gyakrabban folytatsz párbeszédet önmagaddal. Például hirtelen észreveszed, hogy az utóbbi fél órában saját magaddal társalogtál. Éppen egy újfajta kommunikáció formálódik, és másik síkokkal való kapcsolódás zajlik benned. A monológok az első jelei ennek a fejlődésnek. Egyre több lesz az ilyen beszélgetés, folyékonyabbá, megszokottabbá, ésszerűbbé válik. Nem őrülsz meg, hanem egyszerűen csak megvilágosodsz és átlépsz az új energiába.

10, Mások társaságában is megjelenő magányérzet. 
Talán egyedül érzed magad, mintha elkülönülnél másoktól. Kerülöd a csoportokat vagy az embertömegeket. Megvilágosodó emberként és szellemi tanítóként szent és magányos úton jársz. Amennyire aggódsz ezzel a magányérzettel kapcsolatban, annyira nehéz másokkal beszélni erről. Azért is érzed magad elhagyottnak, mivel korábbi szellemi vezetőid búcsút vettek tőled. Életeken keresztül kísértek. Most azonban itt az idő, és visszavonulnak azért, hogy saját isteniségeddel tölthesd ki saját teredet. Ez is elmúlik. Ezt a "vákuumot" kitölti a belső Krisztus - tudat szeretete és ereje.

11, A hajtóerő hiánya. Nincs kedved belekezdeni semmibe. Semmi iránt nem érzel szenvedélyt. Most ez is rendben van, és ugyancsak a megvilágosodás folyamatához tartozik. Használd ki ezt az időt arra, hogy egyszer végre "ne csinálj semmit". Ne küzdj önmagad ellen, mert ez is elmúlik. Éppen olyan, mint az új számítógépes programok telepítése. A gépet ideiglenesen ki kell kapcsolni az új, fejlettebb szoftver betöltéséhez, vagyis ebben az esetben a Krisztus - tudat új energiájának a felismeréshez és átengedéséhez.

12, Hatalmas vágy a "hazatérés".
Lehet, hogy ez a legnagyobb kihívás. Elképzelhető, hogy sürgető, alig legyőzhető vágyat érzel a bolygó elhagyására és a hazatérésre. Ezek nem "öngyilkossági tervek". Nem is kell aggódnod ezek miatt, mivel nem haragon vagy frusztráción alapulnak. Egyszerűen csak van egy csendes, nyugodt részed, amely haza szeretne menni. Az ok egészen egyszerű. Lezártad a karmakörödet. Teljesítetted az erre az életre szóló "szerződést". Kész vagy új életet kezdeni, miközben még ebben a fizikai testben létezel. Az átmenet ezen szakaszában mélyen önmagadban arra emlékszel, hogy milyen a másik oldalon lenni. Készen állsz a további bevetésre itt a Földön? Készen állsz szembenézni azokkal a kihívásokkal, amelyek az új energiában való átmenettel járnak? Igen, most azonnal hazatérhetnél.

Most azonban már olyan messzire jutottál, és a sok - sok élet után igazán kár lenne abbahagyni és a film vége előtt kimenni a moziból. Ezen kívül a Szellemnek itt van rád szüksége ahhoz, hogy segítsen másoknak az új energiába való átmenetben. Ezeknek az embereknek szükségük van rád mint kísérő az átmenethez, ezt az utazást te már megtetted a régiből az új energia felé.
Az előtted álló ösvény azonban felkínálja neked azokat a tapasztalatokat, amelyekre ahhoz van szükséged, hogy olyanok kísérőjévé válj az új időkben, akik éppen a megvilágosodás felé tartanak, afelé, hogy az új isteni ember tanítójává válhassanak. Bármilyen magányos és sötét is lehet néha ez az utazás: soha nem vagy egyedül! "

Vegyétek meg! Nem, ez itt nem a reklám helye. Egyszerűen csak hallgass a lelkedre és ússz saját valódi fényedbe.
- Dóri -

Lehet jobb volt szavak nélkül..

Volt pár hét, amikor nemes egyszerűséggel: elfogytak a szavak. Amikor szívem szerint ki sem bújtam volna a paplan alól, hanem degeszre ettem volna magam fagyival és sírós filmeken röhögtem volna kínomban. Igen. Jól olvasod.

Nagyjából fél éve 120% - on pörgetem az agyam, vetem bele magam újabb és újabb projektekbe, amikre igazából senki sem kényszerít, egyszerűen olyan érzésem van, mintha hamarosan bezárulna egy kapu, és nagyon jól ki kell használjam a maradék időt. Buzog bennem egyfajta tettvágy, és tanulni akarás, és a kedvencem, hogy leginkább saját magamra vagyok ezzel a legkárosabb, energia szempontjából, mert mindig azt hiszem, hogy nem olyan gáz a helyzet, és kiderül hogy már rég a béka segge alatt kóválygok.

Na mindegy. Szóval válaszokat kerestem, mert azt hittem nekem nem megengedett szavak nélkül léteznem. Nekem, akinek folyton szavak futnak a fejében, és egy kopár fehér falon is láthatatlan betűket látok. Vagy legalábbis azt, hogy mit írnék oda, hogy életre keljen. 

Aztán rájöttem, hogy jogom van ehhez. Nagyon megérdemlem, hogy néha én is leálljak. Hogy ne hagyjam, hogy embertársaim rám akaszkodva mindennap a maguk javára "kihasználjanak". Rájöttem, hogy jogom van elvonulni. Csendben a paplan alatt a dolgaimat átértékelni. Jogom van besokallni. 

És ahogy ezeket lezongoráztam magamban, és vissza álltam volna az állandó mókuskerékbe, jött a vírus, amit - szerintem legalábbis - az emberek java, még most sem vesz komolyan. És a csapból is ez folyik. A csapból is az folyik, hogyan tegyél már azért, hogy tudatosan javíts magadon, és ezáltal a környezeteden. Hogyan kérnek többen sírva és hívják fel a figyelmed a bajra. 

Hogy a javulásért csakis Te tehetsz. És ha Te elkezded, megteszi az is, aki melletted van, és ez ilyen szépen egymásba fonódik. Mert mindig van melletted valaki, legalább egy ember, akinek a szavai behallatszódnak. És ebben most semmilyen spirituális "magasröptű" gondolat, levezetés nincs. A legfontosabb szó van: TENNI! 

Megtenni, hogy otthon maradsz, hogy odafigyelsz, hogy megpróbálsz nem félni, hanem ezekből az időkből kihozni a legjobbat. Meghallani a saját hangodat, meghallani a környezeted hangját, azokat a segélykiáltásokat, amiket eddig félresöpörtél. Megébredni, hogy igazából nem akkor kell már kapálózni, amikor esetlegesen süllyed a hajó, hanem odafigyelni! 

Hosszú napokig tudnám ezt folytatni, rendületlenül, mint egy jó katona, aki azért jött a Földre, hogy éjjel nappal csak szónokoljon a tudatosságról, míg pofán nem vágják, vagy el nem csitítják. 

De nem teszem. Helyette csak annyit kérek, legyetek kedvesek, és Tegyetek végre azért, hogy kinyíljon a szemetek. 

Dóri

A stabil alap...

Írtam már arról, hogy esett szét az életem. Írtam már arról, hogyan utáltam ezért mindenkit, de legfőképpen saját magamat. Írtam már arról, hogy mindig másokban kerestem a hibát, de sosem néztem úgy igazán mélyen magamba.  
Írtam már arról, hogy azt hittem ha másokat követek, és mások elvárásai szerint élek, akkor jól leszek és ezáltal jobb leszek. (Csak nem magamnak...)

Megtanultam, hogy nincs jó és rossz, nincs ilyen vagy olyan, nincs így vagy úgy. Megtanultam, hogy mindig az van, ami leginkább hozzájárulás az életemhez. És megtanultam, hogy minden hozzáállás kérdése.
Megtanultam, hogyha valamit birtokolni akarok, azzal fájdalmat okozok. Elsősorban magamnak. Ezért tudatosabb és bölcsebb hálásnak lenni azokért az emberekért, akik társaim voltak egy darabig az utamon, és hálásnak lenni azokért az emberekért, akik még társaim az utamon.

Megtanultam, hogy amíg nem mélyedek el magamban, amíg nem ismerem meg lelkem legféltettebb titkait is, nincs olyan szerelem ami boldoggá tehetne, és nincs olyan ember, akinek a működését elfogadva egy életen át is velem lehetne.

Megtanultam, hogy önmagam elfogadása és szeretése olyan békét hoz el a lelkemnek, ami után minden emberi kapcsolatom is egy magasabb szintre léphet.

Megtanultam, hogy nem szabad a fényt és a sötétségét egymással szemben állítani, mert egyik sem tud a másik nélkül valójában létezni.

És megtanultam, hogy halljam meg lelkem igaz szavát. Érzéseim valódi moraját. 

Azzal, hogy szétesett az életem, újjáépíthettem. És amit most élek, sokkal jobb, tudatosabb, egységesebb. És ha ez kellett egy stabilabb énalaphoz, nem bánom egy percét sem! 

-Dóri-

Légyszíves, moss fogat!

Az emberek jönnek - mennek, kapcsolatok kialakulnak és szépen le is zárulnak, vagy faképnél hagyjuk a másikat, mert egyszerűen nem tartja velünk azt a bizonyos iramot.

Tervezgetünk, álmodunk, elmulasztott érzésekről ábrándozunk, soha meg nem történt beszélgetéseket futtatunk. Emlékezünk, és egyedül sem érezzük magunkat elveszettnek. Alakulunk, önmagunk számára is még jobbá válunk. És azt hiszem ez a kulcs. Úgy kell élned az életed, hogy önmagad lehess benne. Önmagad jól lehess benne, mert ha te megérted önmagad valódi működését, megérted a másik ember működését is. 

Ezer felületen arról beszélnek, többek között én is, hogyan legyél önmagad. Az ember ezt nem hobbiból teszi, hanem mert átélte és vállalja. Nem kell ezzel egyetérteni, nem kell ezzel azonosulni, az én tapasztalatom az enyém, és az én véleményem az enyém. De talán ha mindenki képes lenne meglátni valódi arcát reggelente a tükörben, hiszem hogy kevesebb kapcsolat menne tönkre, kevesebb ember lenne végeláthatatlanul bánatos, és több ember törekedne arra, hogy beleálljon élete legnagyobb feladatába: hogy megismerje azt az embert, aki reggelente visszanéz rá fogmosás közben.
Szerintem.

-Dóri-

Köszi mindent 2019!

5 nap és berobban 2020! Búcsúztathatnám méltó módon is 2019et, de az egész éves szarkupac adagomat kihordtam 1 hónap alatt, szóval csillagos ötössel jutalmazom magam, mert türelem téren tényleg sokat fejlődtem, már csak a 3. nap után akartam ordítva falnak rohanni, és sokszor inkább nevettem egy pohár pálinkával a kezemben, és nem tudtam sírni. Nekem most tényleg jól esett a karácsonyt pihenéssel és kajálással eltölteni. Néha diskuráltam a kutyámmal mintha agybajom lenne, és komolyan válaszolt is. Leginkább annyit, hogy "neked gazdám tényleg elmentek otthonról. " Na de ő tényleg feltétel nélkül szeret! 

2020 elhozza a megújulást. Állítólag. Én készülök rá. 1 hónapja azzal traktálom a barátnőmet, hogy az új évben én bizony szankciókat vezetek be magammal szemben. Soha nem a megálmodása, inkább a kivitelezése mondd csődöt. De most nem. Most nem hagyom. 

2020 elhozza az erős alapokat, felnyitja a leragadt szemeket, begyógyítja a felhasadt sebeket, újra értelmezi az elszalasztott lehetőségeket. Nyilván tudjuk, hogy a szám a mondat elején igazából mindegy, de a hozzáállás egy új év kezdetekor nem mindegy. Úgyhogy, én tök hálás vagyok az idei évemért, megismertem nagyon jó embereket, bele állhattam szerepekbe, megmutathattam magamnak, hogy határ tényleg a csillagos ég, és hogy zuhanjak akármilyen mélyre is, úgyis kimászok. 

Gyere 2020, már úgy várlak! 

-Dóri-

Ledobtam a páncélom...

A mai világ megosztó. Mióta nyilvánosan is vállalom az írásaim, és a gondolataim, kapok hideget, meleget. Kapok olyan bánásmódot amit nem értek, és kapok olyan elismerést, amit nem vártam.

-Ha vállalod a gondolataid, ha vállalod azt, hogy a szenvedéseid által több lettél, és a szavaiddal segíteni szeretnél, akkor fel kell készülni arra is, hogy van akinek ez nem tetszik majd. Van aki irigykedve konstatál egy fejbiccentéssel, és van aki megbánt, mert megkarcolják lelkét a szavaid.- De illedelmességből nem szólsz, hogy nézzen tükörbe, és kezdjen önvizsgálatba. Az ember akkor segít, ha kérik.

Általában mindig csimpaszkodtam valaki nyakán, mert féltem az egyedülléttől. Féltem egyedül maradni a gondolataimmal, és féltem egyedül megélni azt, ami vagyok. Féltem vállalni a hibáim, és féltem vállalni a véleményem. Igazi bólogató kiskutya voltam, aki meghunyászkodott azok előtt, akiket szeretett és azok előtt is, akiket nem.

Az, hogy belevágtam az önismereti utamba, bár már sokszor mondtam, de úgy érzem sosem lehet elégszer, életem egyik legjobb döntése volt. És én magamról beszélek. Nem kell ezt másnak is így éreznie és nem kell másnak is így cselekednie. Nekem is volt választásom, és én így döntöttem. 

Minden embert meg is kaptam hozzá, hogy megtanuljam hol a helyem. Hogy megtapasztaljam mit vagyok képes elbírni, és hogy soha nem lehetek gyáva. Megtanultam, hogy azt kapom vissza, amit adok. És úgy fordulnak felém az emberek, ahogy én fordulok feléjük, mert még a leggonoszabb ember is tükröt tart. 

Megtanultam, hogy mindig vállalnom kell a véleményem, csak az a nem mindegy milyen formában teszem. Másnap is tartanom kell a hátam azért, amit előtte mondtam. Különben csak potyognak a tollaim.. 

Volt, hogy borba fojtottam bánatom, volt, hogy kimentem ordítani az erdőbe, volt, hogy olyan emberrel veszekedtem aki soha többet nem állt velem szóba, és volt, hogy úgy éreztem mostmár ledobnám ezt a nehéz páncélom, mert beleszakadok, és mert egyszerűen ez nem én vagyok. 

Az ember akkor segít, ha kérik. És én kértem. Kértem olyan tudatos ébredést, amivel magamon segíthetek. Kértem magam mellé olyan embereket, akik ebben társaim lehetnek. Akikkel együtt sétálhatok ezen az úton tovább, és életem végéig tanulhatok velük. 

Nincs sok, talán egy kezemen megtudom számolni. De őket nem karcolják a szavaim, elfogadnak a folytonos változásaimmal, a folytonos megújulásaimmal, és azt hiszem hálás lehetek. 

Azoknak is akik a hátam mögött pusmogtak, és azoknak is akik sosem engedték el a kezem. 

Nekem tudatosan szép az új életem! 

-Dóri- 

Hála a múltnak...

Már nem fáj a múltba visszatekintenem, mert ha az nincs, akkor ma nem lennék az aki. Minden pillanata meghatározta azt amivé lettem és ma már hálás vagyok.
Ha anno, nem hagyom hogy eltiporjanak, hogy a földre rogyva is belém rúgjanak, ha nem hagyom hogy a sok fájdalom átjárja a lelkem, megszakadjon a szívem és tönkre menjen a testem, talán még mindig csak úszkálnék a tengerben mindenféle cél nélkül és beletörődnék valamibe, ami nem is engem szolgál.

A fájdalom is az élet velejárója, csak az ember nem szívesen beszél róla. Nem szívesen tárulkozunk ki, nem szívesen mesélünk, hiszen ezzel sebezhetővé válunk.

A fájdalom egy dologra tanít, tudatosságra önmagaddal szemben.

Ha megengeded magadnak, hogy a szögre fel és leakasszanak, ha megengeded magadnak, hogy mások játékszere lehess, ha nem hiszel magadban és csak sodródsz az árral és megelégszel, ha századjára is utat engedsz egy telefonhívásnak aminek mindig ugyanaz a vége..
Egy idő után teljesen jogosan teszed fel magadnak a kérdést: " mi a Jóistent csinálok én hónapok óta? miért jó ez nekem? miért teszem ezt magammal? és egyáltalán miért engedem meg ezt magamnak?"

Mi van akkor, ha azt mondom a szenvedés érted van? Mi van akkor ha azt mondom a számodra méltatlan helyzetek mind azért vannak, hogy meglásd ki is vagy valójában? Ha megfigyeled, az élet egészen addig dobálja fel ezeket a lapokat, és állít bele számodra nem kívánatos helyzetekbe, míg meg nem érted mi a feladatod akkor és ott, Vele.

Nincs jó és rossz döntés, nincs jó és rossz lépés, a számodra leginkább megfelelő döntést és lépést fogod megtenni amire akkor épp ott szükséged van.
Ha kell százszor is eltipor ugyanaz az ember, de százegyedjére már tudni fogod hogy nem engedhetsz utat neki. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem erre születtél, mert a helyzet amiben vagy, nem téged szolgál. Mert többet vesz el, mint amennyit ad, és mert több ezáltal a seb, mint amennyit a lélek elbír.

Amint ezt megérted, amint belátod hogy az élet minden egyes lépése tanít téged valamire ami által jobbá válhatsz, onnanstól kezded el felismerni mi az a minőség amit még megengedhetsz magadnak, és mi az amit már a kispolcra felrakva a hála érzésével együtt nézel néha vissza.

Én hálás vagyok a múltnak, a sok nem kívánatos helyzetnek, a visszajáró régi kopogtatóknak, akik megmutatták ki is vagyok én valójában, és akik által felülemelkedhettem, olykor talán még önmagamon is. Értetek kik megsebeztetek, kik nem bíztatok bennem, kik nem fogadtatok el, kik nem hallottatok meg. Hálás vagyok.

-Dóri-