2019. június 23., vasárnap

Amikor a félelmeid rabja vagy...





... De miért is?
Én személy szerint, mindig izgatottan olvasom a nálamnál jóval tapasztaltabb emberek cikkeit, már az első perctől azonosulok a történeteikkel, és magaménak érzek minden egyes szót. Olyan érzéseket vagy épp kételyeket keltenek bennem, amik tudom, hogy nem hiábavalók.
Engem a félelem kicsi korom óta meghatároz. Elolvastam rengeteg könyvet arról, hogyan is kell úgy jól élnem az életem, hogy nem rezelek be mindennap, hiszen az ember nem szenvedésre született, hanem arra, hogy fényt hozzon a mindennapokba.

Szerintem, minden akadály amit magadnak állítasz, a játék végén győztesnek hoz ki.
Minden benned felmerülő félelem, emlékeztet valamire, valami igazán régire, amit a lelked nem felejt.
Minden lehetőség amit emellé kapsz, arról szól, hogy a félelmed legyőzd. Hiszen nem azért kezdtél új fejezetet, hogy a régi lapokat olvasgasd, hanem hogy a régi hibákat átugorva most ne ismételd meg.
Vagyis leegyszerűsítve, nem eshetsz újra ugyanabba a hibába mint ezelőtt.
Ehhez kell egy bizonyos rálátás. Vagy ha úgy tetszik, pár, jó nagy kiadós élet által rád mért fejbillentés. De nevezhetjük ezt szakításnak is, egy baleset túlélésének is vagy szeretett családtagod elvesztésének is.
Nem félhetünk örökké, mert a félelmeink nem visznek előre. Nem gondolhatunk egy kettőshelyzetben folyton a rosszra, mikor választhatjuk a jót is.
Nem lehet hogy nem próbálod meg amit annyira szeretnél csak azért mert félsz hogy nem sikerül. És én tudom, hogy az élet nem így működik és mondani mindent baromira könnyű, de működhetne ígyis, és csinálhatnád ígyis.
Mert ha előtérbe helyezed önmagad, nem programozod folyton az agyad a félelmeiddel, akkor észreveszed mennyi mindenki segíti az életed.
Amint belátod hogy a boldogsághoz vezető út egyedül benned és a félelmeid elengedésében rejlik, minden ajtó kinyílik ahhoz, hogy a lelked azzá váljon, akivé válnia kell.
-Dóri-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése