Szerettél már olyat,akinek párja van? Netán gyűrű azon a bizonyos ujján? Aki hűséget esküdött Isten szent színe előtt? Támadt már a lelkedben olyan vágy, hogy önös érdekből bevállaltad a fölösleges harmadik szerepét? Na de ahhoz is két ember kell, és egy szögre felakasztott gerinc.
Izgalmas tud lenni. Felpezsdíti minden régen eldugott éned, és egészen fura ragyogásban részesít egy darabig.
Sosem azt az embert látod aki hűséget fogadott, hanem azt akivel gondolatban egy egész emberöltőt leélnél.
Minden közös vonás a felszínen lebeg, és csak csalogat.
Minden reggeli üzenet, minden lopott pillantás, minden kósza érintés és minden titokban a másik ajkára mért csók, csak mégjobban fokozza a benned lévő vágyat.
Minden megismételt szó, minden lefutott újabb kör csak elhiteti Veled hogy lehet ez még jobb is, és lehet ez még több is.
Mig nem egyik reggel már nem tudsz a tükörbe nézni. Míg nem egyik reggel eljön a felismerés és nem tudod tovább csitítani a lelked...
Vajon jó ez neked?
Vajon jó a testednek hogy akkor használják amikor akarják és csak azért amiért akarják?
Vajon jó a szívednek hogy hitegetik de hosszú hónapok után is csak a fölösleges harmadik jelző villog a homlokodon?
Vajon jó a lelkednek,hogy ennyire tiszteled saját magad?
Én nem hiszem. Minden Nőben és Férfiben legyen tartás. Tartás hogy felismerje saját boldogtalanságát, tartás hogy tisztán lépjen ki valamiből ami már nem szolgálja, és tartás hogy reggelente úgy tudjon a tükörbe nézni,hogy nem tette tönkre más életét egy már akkor összetört álom miatt.
Mindig csábitóbb az, akit sosem kaphatunk meg igazán, és az aki szeret veszélyesen élni. De milyen áron?
Fölösleges harmadikként? Soha!
-Dóri-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése