A mai világ megosztó. Mióta nyilvánosan is vállalom az írásaim, és a gondolataim, kapok hideget, meleget. Kapok olyan bánásmódot amit nem értek, és kapok olyan elismerést, amit nem vártam.
-Ha vállalod a gondolataid, ha vállalod azt, hogy a szenvedéseid által több lettél, és a szavaiddal segíteni szeretnél, akkor fel kell készülni arra is, hogy van akinek ez nem tetszik majd. Van aki irigykedve konstatál egy fejbiccentéssel, és van aki megbánt, mert megkarcolják lelkét a szavaid.- De illedelmességből nem szólsz, hogy nézzen tükörbe, és kezdjen önvizsgálatba. Az ember akkor segít, ha kérik.
Általában mindig csimpaszkodtam valaki nyakán, mert féltem az egyedülléttől. Féltem egyedül maradni a gondolataimmal, és féltem egyedül megélni azt, ami vagyok. Féltem vállalni a hibáim, és féltem vállalni a véleményem. Igazi bólogató kiskutya voltam, aki meghunyászkodott azok előtt, akiket szeretett és azok előtt is, akiket nem.
Az, hogy belevágtam az önismereti utamba, bár már sokszor mondtam, de úgy érzem sosem lehet elégszer, életem egyik legjobb döntése volt. És én magamról beszélek. Nem kell ezt másnak is így éreznie és nem kell másnak is így cselekednie. Nekem is volt választásom, és én így döntöttem.
Minden embert meg is kaptam hozzá, hogy megtanuljam hol a helyem. Hogy megtapasztaljam mit vagyok képes elbírni, és hogy soha nem lehetek gyáva. Megtanultam, hogy azt kapom vissza, amit adok. És úgy fordulnak felém az emberek, ahogy én fordulok feléjük, mert még a leggonoszabb ember is tükröt tart.
Megtanultam, hogy mindig vállalnom kell a véleményem, csak az a nem mindegy milyen formában teszem. Másnap is tartanom kell a hátam azért, amit előtte mondtam. Különben csak potyognak a tollaim..
Volt, hogy borba fojtottam bánatom, volt, hogy kimentem ordítani az erdőbe, volt, hogy olyan emberrel veszekedtem aki soha többet nem állt velem szóba, és volt, hogy úgy éreztem mostmár ledobnám ezt a nehéz páncélom, mert beleszakadok, és mert egyszerűen ez nem én vagyok.
Az ember akkor segít, ha kérik. És én kértem. Kértem olyan tudatos ébredést, amivel magamon segíthetek. Kértem magam mellé olyan embereket, akik ebben társaim lehetnek. Akikkel együtt sétálhatok ezen az úton tovább, és életem végéig tanulhatok velük.
Nincs sok, talán egy kezemen megtudom számolni. De őket nem karcolják a szavaim, elfogadnak a folytonos változásaimmal, a folytonos megújulásaimmal, és azt hiszem hálás lehetek.
Azoknak is akik a hátam mögött pusmogtak, és azoknak is akik sosem engedték el a kezem.
Nekem tudatosan szép az új életem!
-Dóri-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése