Az emberek jönnek - mennek, kapcsolatok kialakulnak és szépen le is zárulnak, vagy faképnél hagyjuk a másikat, mert egyszerűen nem tartja velünk azt a bizonyos iramot.
Tervezgetünk, álmodunk, elmulasztott érzésekről ábrándozunk, soha meg nem történt beszélgetéseket futtatunk. Emlékezünk, és egyedül sem érezzük magunkat elveszettnek. Alakulunk, önmagunk számára is még jobbá válunk. És azt hiszem ez a kulcs. Úgy kell élned az életed, hogy önmagad lehess benne. Önmagad jól lehess benne, mert ha te megérted önmagad valódi működését, megérted a másik ember működését is.
Ezer felületen arról beszélnek, többek között én is, hogyan legyél önmagad. Az ember ezt nem hobbiból teszi, hanem mert átélte és vállalja. Nem kell ezzel egyetérteni, nem kell ezzel azonosulni, az én tapasztalatom az enyém, és az én véleményem az enyém. De talán ha mindenki képes lenne meglátni valódi arcát reggelente a tükörben, hiszem hogy kevesebb kapcsolat menne tönkre, kevesebb ember lenne végeláthatatlanul bánatos, és több ember törekedne arra, hogy beleálljon élete legnagyobb feladatába: hogy megismerje azt az embert, aki reggelente visszanéz rá fogmosás közben.
Szerintem.
Szerintem.
-Dóri-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése