tag:blogger.com,1999:blog-59212836599476934982024-03-19T04:49:02.992+01:00így jobb, mint úgy...Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-25530887189429022252020-04-09T15:43:00.002+02:002020-04-09T15:43:54.798+02:00Mindenkinek a Mindenségtől! Könyvajánló részlet, szeretettel!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx1Fn-x2vScKfX6gKas5B8k2HBo8PoX4Q-5bsc0-le92G2pHbHRne32z3sGAbKISv8nRwUMMgRbLm3d7QXw77sIDypQCPBLMdyE_u0oWshnbUfDHqs82AK2cmLARpeKs1UlG7mUOvURyVb/s1600/photo-1444703686981-a3abbc4d4fe3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="750" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx1Fn-x2vScKfX6gKas5B8k2HBo8PoX4Q-5bsc0-le92G2pHbHRne32z3sGAbKISv8nRwUMMgRbLm3d7QXw77sIDypQCPBLMdyE_u0oWshnbUfDHqs82AK2cmLARpeKs1UlG7mUOvURyVb/s320/photo-1444703686981-a3abbc4d4fe3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Van egy számomra leírhatatlanul kedvenc könyvem, szeretem forgatni, egy egy váratlan oldalon kinyitni, csak pár sort elolvasni, mikor épp mire van szüksége a lelkemnek.<br />
<b>Adamus Saint - Germain: Az új energia Mesterei. - Geoffrey Hoppe és Linda Hoppe közvetítésével. </b><br />
Idéznék most ebből a könyvből 12 pontot, mert úgy érzem ennek van itt a valóságban az ideje.<br />
<br />
<b>"A "felébredés" tizenkét jele</b><br />
<br />
<b>1, Testi panaszok, különösen a tarkó, a vállak és a hát területén. </b>Mindez gyakran az intenzív, mélyreható, génekig hatoló változás következménye, miközben csírába szökik bennünk a "Krisztus-tudat" magja. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>2,</b> <b>Mély, belső szomorúság érzése minden külső indok nélkül. </b>Elengeded a múltad, a jelenlegi és a korábbi életeidből is, és ez kelti a szomorúság érzetét. Ez olyan, mintha kiköltöznél abból a házból, ahol sok - sok éven át éltél, és új házba költöznél. Bármilyen szívesen is költözöl be az új házba, mégis érzel bizonyos szomorúságot, mivel magad mögött kell hagyni a régi házhoz fűződő emlékeket, energiákat és tapasztalatokat. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>3, Sírás minden ok nélkül. </b><br />
Ez az előző jelenséghez hasonlít. Jó dolog, és egészséges szabad utat engedni a könnyeknek. Ezzel oldódik a régi energia. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>4, Váratlan hivatásbeli változás. </b><br />
Ez igen gyakori tünet. Mivel megváltozol, a körülötted lévő dolgok is megváltoznak. Ne aggódj, ha nem találod meg feltétlenül azonnal a "tökéletes" munkahelyet! Ez is elmúlik. Átmeneti szakaszban vagy, és talán többször is munkahelyet váltasz, mielőtt megtalálod a valódi igényeidnek megfelelőt.<br />
<br />
<b>5, A családi kapcsolatoktól való eltávolodás.</b> Ősi karma köt össze biológiai családoddal. Amikor "kilépsz" a karmakörből,oldódnak a biológiai családhoz fűződő, régi karmakapcsolatok (nem szükségszerű, hogy a kedves kapcsolatokkal történjen ez!). Úgy tűnik, mintha eltávolodnál családodtól és barátaidtól. Ez is elmúlik. Bizonyos idő elteltével adott körülmények között új kapcsolatot alakítasz ki velük, ha erre szükség van. Ebben az esetben azonban már az új energián alapul ez a kapcsolat, és nem terhelik karmikus zavarok.<br />
<br />
<b>6, Szokatlan alvási szokások. </b>A megvilágosodás ezen szakaszában sokan rendszeresen felébrednek hajnali kettő és négy között. Ekkor sok belső munka zajlik, és a felébredés szusszanásnyi szünetet biztosít. Ne aggódj emiatt! Ha nem tudsz visszaaludni, egyszerűen kelj fel, és csinálj valamit. Ez jobb, mint az ágyban fekve az emberi élet minden lehetséges szempontján rágódni és aggódni. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>7, Intenzív álmok.</b> Ide tartoznak az úgynevezett rémálmok, háborús és mészárlást idéző álmok. Szó szerint megszabadulsz a régi energiától, amely gyakran háborús helyzetekben, menekülési jelenetekben vagy sötét alakokban jelenik meg szimbolikus módon. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>8, A fizikai tájékozódás zavara. </b>Néha úgy érzed, hogy nem állsz két lábbal a földön. Valahogyan fenyegetettnek érzed magad a téged körülvevő térben, vagy olyan, mintha két világ között mozognál. Miközben tudatod már az új energiára áll át, és az átmenetet tapasztalja, tested néha lemarad. Tölts ilyenkor több időt a természetben az energiáid jobb földelése érdekében. Ez is elmúlik.<br />
<br />
<b>9, Szaporodó monológok.</b> Észre fogod venni, hogy gyakrabban folytatsz párbeszédet önmagaddal. Például hirtelen észreveszed, hogy az utóbbi fél órában saját magaddal társalogtál. Éppen egy újfajta kommunikáció formálódik, és másik síkokkal való kapcsolódás zajlik benned. A monológok az első jelei ennek a fejlődésnek. Egyre több lesz az ilyen beszélgetés, folyékonyabbá, megszokottabbá, ésszerűbbé válik. Nem őrülsz meg, hanem egyszerűen csak megvilágosodsz és átlépsz az új energiába.<br />
<br />
<b>10, Mások társaságában is megjelenő magányérzet. </b><br />
Talán egyedül érzed magad, mintha elkülönülnél másoktól. Kerülöd a csoportokat vagy az embertömegeket. Megvilágosodó emberként és szellemi tanítóként szent és magányos úton jársz. Amennyire aggódsz ezzel a magányérzettel kapcsolatban, annyira nehéz másokkal beszélni erről. Azért is érzed magad elhagyottnak, mivel korábbi szellemi vezetőid búcsút vettek tőled. Életeken keresztül kísértek. Most azonban itt az idő, és visszavonulnak azért, hogy saját isteniségeddel tölthesd ki saját teredet. Ez is elmúlik. Ezt a "vákuumot" kitölti a belső Krisztus - tudat szeretete és ereje.<br />
<br />
<b>11, A hajtóerő hiánya. </b>Nincs kedved belekezdeni semmibe. Semmi iránt nem érzel szenvedélyt. Most ez is rendben van, és ugyancsak a megvilágosodás folyamatához tartozik. Használd ki ezt az időt arra, hogy egyszer végre "ne csinálj semmit". Ne küzdj önmagad ellen, mert ez is elmúlik. Éppen olyan, mint az új számítógépes programok telepítése. A gépet ideiglenesen ki kell kapcsolni az új, fejlettebb szoftver betöltéséhez, vagyis ebben az esetben a Krisztus - tudat új energiájának a felismeréshez és átengedéséhez.<br />
<br />
<b>12, Hatalmas vágy a "hazatérés".</b><br />
Lehet, hogy ez a legnagyobb kihívás. Elképzelhető, hogy sürgető, alig legyőzhető vágyat érzel a bolygó elhagyására és a hazatérésre. Ezek nem "öngyilkossági tervek". Nem is kell aggódnod ezek miatt, mivel nem haragon vagy frusztráción alapulnak. Egyszerűen csak van egy csendes, nyugodt részed, amely haza szeretne menni. Az ok egészen egyszerű. Lezártad a karmakörödet. Teljesítetted az erre az életre szóló "szerződést". Kész vagy új életet kezdeni, miközben még ebben a fizikai testben létezel. Az átmenet ezen szakaszában mélyen önmagadban arra emlékszel, hogy milyen a másik oldalon lenni. Készen állsz a további bevetésre itt a Földön? Készen állsz szembenézni azokkal a kihívásokkal, amelyek az új energiában való átmenettel járnak? Igen, most azonnal hazatérhetnél.<br />
<br />
Most azonban már olyan messzire jutottál, és a sok - sok élet után igazán kár lenne abbahagyni és a film vége előtt kimenni a moziból. Ezen kívül a Szellemnek itt van rád szüksége ahhoz, hogy segítsen másoknak az új energiába való átmenetben. Ezeknek az embereknek szükségük van rád mint kísérő az átmenethez, ezt az utazást te már megtetted a régiből az új energia felé.<br />
Az előtted álló ösvény azonban felkínálja neked azokat a tapasztalatokat, amelyekre ahhoz van szükséged, hogy olyanok kísérőjévé válj az új időkben, akik éppen a megvilágosodás felé tartanak, afelé, hogy az új isteni ember tanítójává válhassanak. Bármilyen magányos és sötét is lehet néha ez az utazás: soha nem vagy egyedül! "<br />
<br />
Vegyétek meg! Nem, ez itt nem a reklám helye. Egyszerűen csak hallgass a lelkedre és ússz saját valódi fényedbe.<br />
- Dóri -<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-47724627063890908312020-03-29T15:32:00.003+02:002020-03-29T15:32:54.490+02:00Lehet jobb volt szavak nélkül.. <br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCKfUxuVKtU-xUQphQlGSbKikN1xgmPb4NHNdGN9mdUGQCMDL54AwypccHX-eNCNkaM-Ozg3XHNWjIfAyvkD-jP1XCdh2zIBM_PZm1NIdr5F03jtDf3_ZW-0eNPILiQyE_kj7f_jSn8EVb/s1600/photo-1527137342181-19aab11a8ee8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="750" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCKfUxuVKtU-xUQphQlGSbKikN1xgmPb4NHNdGN9mdUGQCMDL54AwypccHX-eNCNkaM-Ozg3XHNWjIfAyvkD-jP1XCdh2zIBM_PZm1NIdr5F03jtDf3_ZW-0eNPILiQyE_kj7f_jSn8EVb/s320/photo-1527137342181-19aab11a8ee8.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Volt pár hét, amikor nemes egyszerűséggel: elfogytak a szavak. Amikor szívem szerint ki sem bújtam volna a paplan alól, hanem degeszre ettem volna magam fagyival és sírós filmeken röhögtem volna kínomban. Igen. Jól olvasod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából fél éve 120% - on pörgetem az agyam, vetem bele magam újabb és újabb projektekbe, amikre igazából senki sem kényszerít, egyszerűen olyan érzésem van, mintha hamarosan bezárulna egy kapu, és nagyon jól ki kell használjam a maradék időt. Buzog bennem egyfajta tettvágy, és tanulni akarás, és a kedvencem, hogy leginkább saját magamra vagyok ezzel a legkárosabb, energia szempontjából, mert mindig azt hiszem, hogy nem olyan gáz a helyzet, és kiderül hogy már rég a béka segge alatt kóválygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na mindegy. Szóval válaszokat kerestem, mert azt hittem nekem nem megengedett szavak nélkül léteznem. Nekem, akinek folyton szavak futnak a fejében, és egy kopár fehér falon is láthatatlan betűket látok. Vagy legalábbis azt, hogy mit írnék oda, hogy életre keljen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán rájöttem, hogy jogom van ehhez. Nagyon megérdemlem, hogy néha én is leálljak. Hogy ne hagyjam, hogy embertársaim rám akaszkodva mindennap a maguk javára "kihasználjanak". Rájöttem, hogy jogom van elvonulni. Csendben a paplan alatt a dolgaimat átértékelni. Jogom van besokallni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ahogy ezeket lezongoráztam magamban, és vissza álltam volna az állandó mókuskerékbe, jött a vírus, amit - szerintem legalábbis - az emberek java, még most sem vesz komolyan. És a csapból is ez folyik. A csapból is az folyik, hogyan tegyél már azért, hogy tudatosan javíts magadon, és ezáltal a környezeteden. Hogyan kérnek többen sírva és hívják fel a figyelmed a bajra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a javulásért csakis Te tehetsz. És ha Te elkezded, megteszi az is, aki melletted van, és ez ilyen szépen egymásba fonódik. Mert mindig van melletted valaki, legalább egy ember, akinek a szavai behallatszódnak. És ebben most semmilyen spirituális "magasröptű" gondolat, levezetés nincs. A legfontosabb szó van: TENNI! </div>
<div style="text-align: justify;">
Megtenni, hogy otthon maradsz, hogy odafigyelsz, hogy megpróbálsz nem félni, hanem ezekből az időkből kihozni a legjobbat. Meghallani a saját hangodat, meghallani a környezeted hangját, azokat a segélykiáltásokat, amiket eddig félresöpörtél. Megébredni, hogy igazából nem akkor kell már kapálózni, amikor esetlegesen süllyed a hajó, hanem odafigyelni! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú napokig tudnám ezt folytatni, rendületlenül, mint egy jó katona, aki azért jött a Földre, hogy éjjel nappal csak szónokoljon a tudatosságról, míg pofán nem vágják, vagy el nem csitítják. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nem teszem. Helyette csak annyit kérek, legyetek kedvesek, és Tegyetek végre azért, hogy kinyíljon a szemetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dóri</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-63761732092107179582020-01-05T15:15:00.001+01:002020-01-05T15:34:38.161+01:00A stabil alap...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRRCWATEcmJwJnlP6EQ6sI3J8KNJ-zME4IZHxSOdgyEXh4-050m4LMx_t2O-_eSjPdOSpoxZLOyVwSGsMoonfIs05YdWbv2lLCs7_blyj3Pi0a4A2pKZsk_JnHp0uS6gI6YXq3zCxUUaBU/s1600/photo-1523373524209-1b5a7996e732.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="329" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRRCWATEcmJwJnlP6EQ6sI3J8KNJ-zME4IZHxSOdgyEXh4-050m4LMx_t2O-_eSjPdOSpoxZLOyVwSGsMoonfIs05YdWbv2lLCs7_blyj3Pi0a4A2pKZsk_JnHp0uS6gI6YXq3zCxUUaBU/s320/photo-1523373524209-1b5a7996e732.jpg" width="210" /></a></div>
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<span style="text-align: justify;">Írtam már arról, hogy esett szét az életem. Írtam már arról, hogyan utáltam ezért mindenkit, de legfőképpen saját magamat. Írtam már arról, hogy mindig másokban kerestem a hibát, de sosem néztem úgy igazán mélyen magamba. </span><br />
<span style="text-align: justify;">Írtam már arról, hogy azt hittem ha másokat követek, és mások elvárásai szerint élek, akkor jól leszek és ezáltal jobb leszek. (Csak nem magamnak...)</span><br />
<span style="text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Megtanultam, hogy nincs jó és rossz, nincs ilyen vagy olyan, nincs így vagy úgy. Megtanultam, hogy mindig az van, ami leginkább hozzájárulás az életemhez. És megtanultam, hogy minden hozzáállás kérdése.<br />
Megtanultam, hogyha valamit birtokolni akarok, azzal fájdalmat okozok. Elsősorban magamnak. Ezért tudatosabb és bölcsebb hálásnak lenni azokért az emberekért, akik társaim voltak egy darabig az utamon, és hálásnak lenni azokért az emberekért, akik még társaim az utamon.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtanultam, hogy amíg nem mélyedek el magamban, amíg nem ismerem meg lelkem legféltettebb titkait is, nincs olyan szerelem ami boldoggá tehetne, és nincs olyan ember, akinek a működését elfogadva egy életen át is velem lehetne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtanultam, hogy önmagam elfogadása és szeretése olyan békét hoz el a lelkemnek, ami után minden emberi kapcsolatom is egy magasabb szintre léphet.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtanultam, hogy nem szabad a fényt és a sötétségét egymással szemben állítani, mert egyik sem tud a másik nélkül valójában létezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
És megtanultam, hogy halljam meg lelkem igaz szavát. Érzéseim valódi moraját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal, hogy szétesett az életem, újjáépíthettem. És amit most élek, sokkal jobb, tudatosabb, egységesebb. És ha ez kellett egy stabilabb énalaphoz, nem bánom egy percét sem! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Dóri-</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-26957047249858924992020-01-02T14:45:00.001+01:002020-01-02T14:45:20.986+01:00Légyszíves, moss fogat! <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbU6CbR0Jd90vTnvmQwlIzvBTONfPJHfVLLo7xwbgU4EkFniFpqdkj0eMIJM7TPSTcUKcxyBdosdWTfw6Uc1HNhygYd3dwBnX-1UOXAGh1tShYt3Bj2_M7j_aAc2LDGQfFJ8aAGp65jwR8/s1600/photo-1492467008961-6e33db522c9b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="750" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbU6CbR0Jd90vTnvmQwlIzvBTONfPJHfVLLo7xwbgU4EkFniFpqdkj0eMIJM7TPSTcUKcxyBdosdWTfw6Uc1HNhygYd3dwBnX-1UOXAGh1tShYt3Bj2_M7j_aAc2LDGQfFJ8aAGp65jwR8/s320/photo-1492467008961-6e33db522c9b.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az emberek jönnek - mennek, kapcsolatok kialakulnak és szépen le is zárulnak, vagy faképnél hagyjuk a másikat, mert egyszerűen nem tartja velünk azt a bizonyos iramot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tervezgetünk, álmodunk, elmulasztott érzésekről ábrándozunk, soha meg nem történt beszélgetéseket futtatunk. Emlékezünk, és egyedül sem érezzük magunkat elveszettnek. Alakulunk, önmagunk számára is még jobbá válunk. És azt hiszem ez a kulcs. Úgy kell élned az életed, hogy önmagad lehess benne. Önmagad jól lehess benne, mert ha te megérted önmagad valódi működését, megérted a másik ember működését is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezer felületen arról beszélnek, többek között én is, hogyan legyél önmagad. Az ember ezt nem hobbiból teszi, hanem mert átélte és vállalja. Nem kell ezzel egyetérteni, nem kell ezzel azonosulni, az én tapasztalatom az enyém, és az én véleményem az enyém. De talán ha mindenki képes lenne meglátni valódi arcát reggelente a tükörben, hiszem hogy kevesebb kapcsolat menne tönkre, kevesebb ember lenne végeláthatatlanul bánatos, és több ember törekedne arra, hogy beleálljon élete legnagyobb feladatába: hogy megismerje azt az embert, aki reggelente visszanéz rá fogmosás közben.<br />Szerintem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dóri-</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-37245308915761089032019-12-27T14:44:00.000+01:002019-12-27T14:44:37.593+01:00Köszi mindent 2019! <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvfWLCT3kpd0P-hIgG08UQF75vfBtG9tfLNML0r3Tw22NYfPs_wwIxVCSXszR8cgIpnzoHa4pMNdmLtvbIR9z5E3fix3xlS9DLVThu0sCOIfQI7-_Lqc9Vf-4mzwuclZ0-io-xb8m-gyKX/s1600/photo-1507034589631-9433cc6bc453.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvfWLCT3kpd0P-hIgG08UQF75vfBtG9tfLNML0r3Tw22NYfPs_wwIxVCSXszR8cgIpnzoHa4pMNdmLtvbIR9z5E3fix3xlS9DLVThu0sCOIfQI7-_Lqc9Vf-4mzwuclZ0-io-xb8m-gyKX/s320/photo-1507034589631-9433cc6bc453.jpg" width="211" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
5 nap és berobban 2020! Búcsúztathatnám méltó módon is 2019et, de az egész éves szarkupac adagomat kihordtam 1 hónap alatt, szóval csillagos ötössel jutalmazom magam, mert türelem téren tényleg sokat fejlődtem, már csak a 3. nap után akartam ordítva falnak rohanni, és sokszor inkább nevettem egy pohár pálinkával a kezemben, és nem tudtam sírni. Nekem most tényleg jól esett a karácsonyt pihenéssel és kajálással eltölteni. Néha diskuráltam a kutyámmal mintha agybajom lenne, és komolyan válaszolt is. Leginkább annyit, hogy "neked gazdám tényleg elmentek otthonról. " Na de ő tényleg feltétel nélkül szeret! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2020 elhozza a megújulást. Állítólag. Én készülök rá. 1 hónapja azzal traktálom a barátnőmet, hogy az új évben én bizony szankciókat vezetek be magammal szemben. Soha nem a megálmodása, inkább a kivitelezése mondd csődöt. De most nem. Most nem hagyom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2020 elhozza az erős alapokat, felnyitja a leragadt szemeket, begyógyítja a felhasadt sebeket, újra értelmezi az elszalasztott lehetőségeket. Nyilván tudjuk, hogy a szám a mondat elején igazából mindegy, de a hozzáállás egy új év kezdetekor nem mindegy. Úgyhogy, én tök hálás vagyok az idei évemért, megismertem nagyon jó embereket, bele állhattam szerepekbe, megmutathattam magamnak, hogy határ tényleg a csillagos ég, és hogy zuhanjak akármilyen mélyre is, úgyis kimászok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyere 2020, már úgy várlak! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Dóri-</div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-60487272753146721802019-11-14T15:20:00.000+01:002019-11-14T15:20:00.005+01:00Ledobtam a páncélom... <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOIYwGxmZ2DVsC97IBgz5pTJHZ6nS3oIWk1YGeQj95t-nJyIhH_xOLX80w5MXuscn3shYRsl8pSI4CkVNZE6oZ5XqDumzLbGNL5nKYBUWABUHUbwDZxDQYuPwfO278o78sr4DQKkPBR4BH/s1600/photo-1562790519-91338d47c7d9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="501" data-original-width="334" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOIYwGxmZ2DVsC97IBgz5pTJHZ6nS3oIWk1YGeQj95t-nJyIhH_xOLX80w5MXuscn3shYRsl8pSI4CkVNZE6oZ5XqDumzLbGNL5nKYBUWABUHUbwDZxDQYuPwfO278o78sr4DQKkPBR4BH/s320/photo-1562790519-91338d47c7d9.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A mai világ megosztó. Mióta nyilvánosan is vállalom az írásaim, és a gondolataim, kapok hideget, meleget. Kapok olyan bánásmódot amit nem értek, és kapok olyan elismerést, amit nem vártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha vállalod a gondolataid, ha vállalod azt, hogy a szenvedéseid által több lettél, és a szavaiddal segíteni szeretnél, akkor fel kell készülni arra is, hogy van akinek ez nem tetszik majd. Van aki irigykedve konstatál egy fejbiccentéssel, és van aki megbánt, mert megkarcolják lelkét a szavaid.- De illedelmességből nem szólsz, hogy nézzen tükörbe, és kezdjen önvizsgálatba. Az ember akkor segít, ha kérik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Általában mindig csimpaszkodtam valaki nyakán, mert féltem az egyedülléttől. Féltem egyedül maradni a gondolataimmal, és féltem egyedül megélni azt, ami vagyok. Féltem vállalni a hibáim, és féltem vállalni a véleményem. Igazi bólogató kiskutya voltam, aki meghunyászkodott azok előtt, akiket szeretett és azok előtt is, akiket nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az, hogy belevágtam az önismereti utamba, bár már sokszor mondtam, de úgy érzem sosem lehet elégszer, életem egyik legjobb döntése volt. És én magamról beszélek. Nem kell ezt másnak is így éreznie és nem kell másnak is így cselekednie. Nekem is volt választásom, és én így döntöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden embert meg is kaptam hozzá, hogy megtanuljam hol a helyem. Hogy megtapasztaljam mit vagyok képes elbírni, és hogy soha nem lehetek gyáva. Megtanultam, hogy azt kapom vissza, amit adok. És úgy fordulnak felém az emberek, ahogy én fordulok feléjük, mert még a leggonoszabb ember is tükröt tart. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megtanultam, hogy mindig vállalnom kell a véleményem, csak az a nem mindegy milyen formában teszem. Másnap is tartanom kell a hátam azért, amit előtte mondtam. Különben csak potyognak a tollaim.. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Volt, hogy borba fojtottam bánatom, volt, hogy kimentem ordítani az erdőbe, volt, hogy olyan emberrel veszekedtem aki soha többet nem állt velem szóba, és volt, hogy úgy éreztem mostmár ledobnám ezt a nehéz páncélom, mert beleszakadok, és mert egyszerűen ez nem én vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember akkor segít, ha kérik. És én kértem. Kértem olyan tudatos ébredést, amivel magamon segíthetek. Kértem magam mellé olyan embereket, akik ebben társaim lehetnek. Akikkel együtt sétálhatok ezen az úton tovább, és életem végéig tanulhatok velük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs sok, talán egy kezemen megtudom számolni. De őket nem karcolják a szavaim, elfogadnak a folytonos változásaimmal, a folytonos megújulásaimmal, és azt hiszem hálás lehetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azoknak is akik a hátam mögött pusmogtak, és azoknak is akik sosem engedték el a kezem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem tudatosan szép az új életem! </div>
<div style="text-align: justify;">
-Dóri- </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-62641137613711510042019-09-07T21:39:00.000+02:002019-09-07T21:44:42.166+02:00Hála a múltnak...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoVxk3yPS-jt4oSzwXm5Ng7kz8g-Q1lIOquYMCGBiR0y91eOEXyTChsYfiw5cNFKh_cy_rctAVi-NDq2AxTxiGFevTwQissk8D0wszG_gtaZLrYZPR_GaaChktxLu9uQji64xDZyU6625/s1600/501bdca00af45260b2fed4ad5f0dfb25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="397" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLoVxk3yPS-jt4oSzwXm5Ng7kz8g-Q1lIOquYMCGBiR0y91eOEXyTChsYfiw5cNFKh_cy_rctAVi-NDq2AxTxiGFevTwQissk8D0wszG_gtaZLrYZPR_GaaChktxLu9uQji64xDZyU6625/s320/501bdca00af45260b2fed4ad5f0dfb25.jpg" width="239" /></a></div>
<br />
Már nem fáj a múltba visszatekintenem, mert ha az nincs, akkor ma nem lennék az aki. Minden pillanata meghatározta azt amivé lettem és ma már hálás vagyok.<br />
Ha anno, nem hagyom hogy eltiporjanak, hogy a földre rogyva is belém rúgjanak, ha nem hagyom hogy a sok fájdalom átjárja a lelkem, megszakadjon a szívem és tönkre menjen a testem, talán még mindig csak úszkálnék a tengerben mindenféle cél nélkül és beletörődnék valamibe, ami nem is engem szolgál.<br />
<br />
A fájdalom is az élet velejárója, csak az ember nem szívesen beszél róla. Nem szívesen tárulkozunk ki, nem szívesen mesélünk, hiszen ezzel sebezhetővé válunk.<br />
<br />
A fájdalom egy dologra tanít, tudatosságra önmagaddal szemben.<br />
<br />
Ha megengeded magadnak, hogy a szögre fel és leakasszanak, ha megengeded magadnak, hogy mások játékszere lehess, ha nem hiszel magadban és csak sodródsz az árral és megelégszel, ha századjára is utat engedsz egy telefonhívásnak aminek mindig ugyanaz a vége..<br />
Egy idő után teljesen jogosan teszed fel magadnak a kérdést: " mi a Jóistent csinálok én hónapok óta? miért jó ez nekem? miért teszem ezt magammal? és egyáltalán miért engedem meg ezt magamnak?"<br />
<br />
Mi van akkor, ha azt mondom a szenvedés érted van? Mi van akkor ha azt mondom a számodra méltatlan helyzetek mind azért vannak, hogy meglásd ki is vagy valójában? Ha megfigyeled, az élet egészen addig dobálja fel ezeket a lapokat, és állít bele számodra nem kívánatos helyzetekbe, míg meg nem érted mi a feladatod akkor és ott, Vele.<br />
<br />
Nincs jó és rossz döntés, nincs jó és rossz lépés, a számodra leginkább megfelelő döntést és lépést fogod megtenni amire akkor épp ott szükséged van.<br />
Ha kell százszor is eltipor ugyanaz az ember, de százegyedjére már tudni fogod hogy nem engedhetsz utat neki. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem erre születtél, mert a helyzet amiben vagy, nem téged szolgál. Mert többet vesz el, mint amennyit ad, és mert több ezáltal a seb, mint amennyit a lélek elbír.<br />
<br />
Amint ezt megérted, amint belátod hogy az élet minden egyes lépése tanít téged valamire ami által jobbá válhatsz, onnanstól kezded el felismerni mi az a minőség amit még megengedhetsz magadnak, és mi az amit már a kispolcra felrakva a hála érzésével együtt nézel néha vissza.<br />
<br />
Én hálás vagyok a múltnak, a sok nem kívánatos helyzetnek, a visszajáró régi kopogtatóknak, akik megmutatták ki is vagyok én valójában, és akik által felülemelkedhettem, olykor talán még önmagamon is. Értetek kik megsebeztetek, kik nem bíztatok bennem, kik nem fogadtatok el, kik nem hallottatok meg. Hálás vagyok.<br />
<div>
-Dóri-</div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-40151595721835093172019-08-28T11:13:00.001+02:002019-08-28T13:17:18.902+02:00A Te döntésed, a TE döntésed...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIvXzasPbllRgz5hO43FM6cVtGOo-pB-ZlIcG6i3qzBoYb_8024mWjGcAuAOQlxrks-crbr5H74tQ8iXxbcs2vSgC3coppJSOoiIsTtwY4HEpeaAL6tI4sb11GQ7ZqiN-zHLX5SM-DzMOo/s1600/tumblr3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="498" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIvXzasPbllRgz5hO43FM6cVtGOo-pB-ZlIcG6i3qzBoYb_8024mWjGcAuAOQlxrks-crbr5H74tQ8iXxbcs2vSgC3coppJSOoiIsTtwY4HEpeaAL6tI4sb11GQ7ZqiN-zHLX5SM-DzMOo/s320/tumblr3.jpg" width="221" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
Ugye biztos sokszor hallottad már, hogy mindennek oka van és nincsenek véletlenek. Oka van annak, hogyha valami nem úgy alakul ahogy szeretnénk, és ez semmiképp sem véletlen.<br />
<br />
Megesik, hogy valami nem megy. Megesik, hogy két ember látszólag összepasszol, de az elfolytások megölik egy idő után a mindennapokat. Megesik, hogy egy bizonyos idő után azon kapod magad hogy egy üvegfalon keresztül hallod a másikat és nem érted mi történik. Csak integetsz, csak kapálózol, de rajtad kívül más nem hallja.<br />
Megesik, hogy az ember döntésre kényszerül, nem más miatt, nem a munka miatt, nem egy harmadik fél miatt, hanem maga miatt.<br />
<br />
Megesik, hogy dönteni kell mert tele vagy sebekkel, és képtelen vagy többet elviselni már. És dönthetsz. Dönthetsz úgy, hogy ebben benne maradsz, ügyet nem vetve arról hogy a lelked kegyelemért könyörög, vagy dönthetsz úgy, hogy magad miatt megléped azt, ami bár az elején mindenkinek fáj, mégis bizonyos idő elteltével könnyebbséget hoz.<br />
<br />
Mi emberek művészien húzzuk el a nehéz döntéseket és ezáltal a fájó nagy lépéseket is. Meggyőzzük magunkat ha kell hosszú évekig, hogy miért adjunk még egy utolsó esélyt, és miért nyomjuk el magunkban a puszta tényt, hogy "ennek nem így kellene lennie".<br />
Akit szeretünk, őt nem bántjuk. És ha mégis, hát megesik hogy az ember hibázik, megesik hogy az ember többször hibázik, de sose felejtsük már el, milyen következményekkel jár egy-egy cselekedetünk.<br />
<br />
Sose felejtsük már el, milyen sebeket vagyunk képesek ütni egymás lelkén, amihez nem mindig elég már egy "bocsáss meg" . Van amikor betelik az a bizonyos pohár, és van amikor semmi másra nincs szükséged csak időre. Türelemre, tiszteletre, elfogadásra és megértésre magaddal szemben..<br />
<br />
A Te döntésed, a TE döntésed. Magad miatt hozd, mert így érzed jónak. Mert erre van szükséged. És nem baj ha ezt másik 10 ember nem érti, majd egyszer megértik. És ha nem? Az pedig az ő döntésük lesz.<br />
-Dóri-<br />
<div>
<br /></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-58082127821926193112019-08-05T15:44:00.000+02:002019-08-05T15:45:56.333+02:00Fölösleges harmadik? Soha! <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWFIQs0VjntPPMSIB5SbVIUiA0kmBlfzFw3HhVaJNBseg9R-Jx_MmjFoDVxmCbqK8R59uoxA-DSODTob76F6dlMTaiSqRbPRjWdgSVeBaydd08cUp7ciUILUPoW2DmdEFNx1KlBRvqWvJy/s1600/tumblr_ocv8kqRlIH1uor5gbo1_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="400" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWFIQs0VjntPPMSIB5SbVIUiA0kmBlfzFw3HhVaJNBseg9R-Jx_MmjFoDVxmCbqK8R59uoxA-DSODTob76F6dlMTaiSqRbPRjWdgSVeBaydd08cUp7ciUILUPoW2DmdEFNx1KlBRvqWvJy/s320/tumblr_ocv8kqRlIH1uor5gbo1_400.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Egy igazi tabutéma, úgy érzem..<br />
<br />
Szerettél már olyat,akinek párja van? Netán gyűrű azon a bizonyos ujján? Aki hűséget esküdött Isten szent színe előtt? Támadt már a lelkedben olyan vágy, hogy önös érdekből bevállaltad a fölösleges harmadik szerepét? Na de ahhoz is két ember kell, és egy szögre felakasztott gerinc.<br />
<br />
Izgalmas tud lenni. Felpezsdíti minden régen eldugott éned, és egészen fura ragyogásban részesít egy darabig. <br />
<br />
Sosem azt az embert látod aki hűséget fogadott, hanem azt akivel gondolatban egy egész emberöltőt leélnél. <br />
Minden közös vonás a felszínen lebeg, és csak csalogat.<br />
Minden reggeli üzenet, minden lopott pillantás, minden kósza érintés és minden titokban a másik ajkára mért csók, csak mégjobban fokozza a benned lévő vágyat.<br />
Minden megismételt szó, minden lefutott újabb kör csak elhiteti Veled hogy lehet ez még jobb is, és lehet ez még több is.<br />
Mig nem egyik reggel már nem tudsz a tükörbe nézni. Míg nem egyik reggel eljön a felismerés és nem tudod tovább csitítani a lelked...<br />
<br />
Vajon jó ez neked?<br />
Vajon jó a testednek hogy akkor használják amikor akarják és csak azért amiért akarják?<br />
Vajon jó a szívednek hogy hitegetik de hosszú hónapok után is csak a fölösleges harmadik jelző villog a homlokodon?<br />
Vajon jó a lelkednek,hogy ennyire tiszteled saját magad?<br />
Én nem hiszem. Minden Nőben és Férfiben legyen tartás. Tartás hogy felismerje saját boldogtalanságát, tartás hogy tisztán lépjen ki valamiből ami már nem szolgálja, és tartás hogy reggelente úgy tudjon a tükörbe nézni,hogy nem tette tönkre más életét egy már akkor összetört álom miatt. <br />
<br />
Mindig csábitóbb az, akit sosem kaphatunk meg igazán, és az aki szeret veszélyesen élni. De milyen áron?<br />
Fölösleges harmadikként? Soha!<!--/data/user/0/com.samsung.android.app.notes/files/clipdata/clipdata_190805_152822_227.sdoc--><br />
-Dóri-Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-47083644994439827162019-07-27T10:51:00.001+02:002019-07-27T11:28:31.606+02:00Mindig azt kapod, amit megengedsz másoknak magaddal szemben.. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUig8eVXL2iXhDNctBCV_jvhRSPsxzYaV2Op9PZ_IvbgqtcI8fNoAaaE0b8jsVNvdiMN9pr2WNZduVd0lydCkSyMSgQrQjAryRdtPxFYO8yZ9vd-0DJzb2Dr1_5GJmfOomd58lo1aq4Smn/s1600/tumblr_ot9p53TMKg1qcnz3bo1_400.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="337" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUig8eVXL2iXhDNctBCV_jvhRSPsxzYaV2Op9PZ_IvbgqtcI8fNoAaaE0b8jsVNvdiMN9pr2WNZduVd0lydCkSyMSgQrQjAryRdtPxFYO8yZ9vd-0DJzb2Dr1_5GJmfOomd58lo1aq4Smn/s320/tumblr_ot9p53TMKg1qcnz3bo1_400.png" width="179" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
Az ember hajlamos beleragadni a múlt fogságába, és bár látja a fényt, mégis olyan megszokottá vált a jól belakott sötétség bugyra.<br />
<br />
Előszeretettel agonizálunk azon hogy mi volt tavaly nyáron azzal a fiúval, akinek tudod...jó voltál erre arra, vitt ide oda, mondott mézeset is meg mázosat is, leígérte a csillagokat hogy cserébe te simogasd a már amúgyis óriásira nőtt egóját, majd a végén eldob, mint te ablaktörlés után a papírtörlőt.<br />
<br />
Előszeretettel ragadunk bele olyan helyzetbe amikor átjár minket a szabadság önkényes szele, és olyan lágyan simogatja bőrünket, hogy úgy érezzük egy egész életet leélnénk így, mindenféle kötöttség nélkül, mindenféle felelősség nélkül, mindenféle döntéshozatal nélkül és elmegyünk olyan emberek mellett is, akik talán kivezetnének a fénybe, és nem vennél még egy párnát a sötétségbe.<br />
<br />
Előszeretettel áldozzuk fel magunkat valakiért, csak azért mert azt gondoljuk majd megváltozik. Te, az idődet, energiádat, magadat feláldozva beleállsz vele egy kapcsolatba, amiben annyira elfogysz, hogy ő mindig ő marad, de Te már sosem leszel az, aki az elején voltál. Csak nézed magad reggelente a tükörben, de nem is érted ki néz vissza Rád.<br />
<br />
Lehetne ezt ragozni, és túlragozni, reggelig tudnék példálozni mennyi mindent csinál az ember egy jobb jövő reményében. Mennyiszer nem adjuk fel, mennyiszer megalkuszunk és mennyiszer megrogyunk benne.<br />
Előszeretettel kiintegetünk a szarkupac tetejéről csakhogy más is lássa, hogy valami nemtuti, de csak ülünk ott kiskirályosan vagy épp kiskirálylányosan, és tudjuk, hogy lépni kell, de az mindig annyira nehéz. Mintha ólomból lennének a lábaink. És könnyebb szenvednünk kicsit még, mert az nembaj hogy Te belehalsz az áldozatiságodba, a lényeg hogy a másikat ne bántsd ugyebár?!<br />
<br />
Én 2 évig dühös voltam, mindenkire,mindenre de legfőképp magamra. Az elvakultságomért, a rózsaszín fájó ködért ami nagyon szépen tud feketén is csillogni. Dühös voltam a hangulatváltozásaimért, a cselekedeteimért, és néha azon kaptam magam a tükörbe nézve, hogy tényleg megbolondultam.<br />
Ma már hálás vagyok, mert megtanultam hogy minden helyzetben magamat nézzem, megtanultam hogy nem áldozhatom fel magam csak azért hogy más boldog legyen, és megtanultam hogy nem önzőség úgy élnem ahogy igazán megérdemlem. Boldogan.<br />
-Dóri-<br />
<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-80566002058641715712019-07-21T12:07:00.002+02:002019-07-21T12:07:57.027+02:00Hogy mire vágyik a Nő?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ8Vjj_Plg1ayw35c3Jr_-rGl5P7qMwPXO64J0VltPgAXkrmVYI5WHnIETiam1tfKwG-36MN8CN0m-_Gh2n5pfevufa1O4fNeYqE6UUHhknsDU71ta8baLbs19ynQ_j0nxXiM4AShLRFAW/s1600/tumblr_ph0jnpwzMT1rmf2e1_540.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNZBgoibcSZFKG-Q0_MaaKlJf_3Te3-extFP3_5YINcpLeudikbrTPEvE3FCKYJf8br3rMYLRf3oF2bMd3ECqZWwTtb4eOpNUnuEE8IlblHg2hBCAhQDdrpa1Y4x9h1TYxymy8FjAkqr0/s1600/tumblr_ph0jnpwzMT1rmf2e1_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="779" data-original-width="540" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifNZBgoibcSZFKG-Q0_MaaKlJf_3Te3-extFP3_5YINcpLeudikbrTPEvE3FCKYJf8br3rMYLRf3oF2bMd3ECqZWwTtb4eOpNUnuEE8IlblHg2hBCAhQDdrpa1Y4x9h1TYxymy8FjAkqr0/s320/tumblr_ph0jnpwzMT1rmf2e1_540.jpg" width="221" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div>
Hogy mire vágyik a Nő? </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Társra. </div>
<div>
Térre.</div>
<div>
Ahelyett hogy elfogyna a levegője, inkább álljon el a lélegzete. Újra és újra, mindennap.</div>
<div>
Mert egy Nő akkor igazán szép, ha ragyogtatják, és akkor ragyog ha feltétel nélkül minden apró hibájával együtt elfogadják.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hogy mire vágyik a Nő? </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Igaz szavakra.</div>
<div>
Tettekre. </div>
<div>
Kételymentes pillanatokra. </div>
<div>
Közös tervekre, igéző pillantásokra.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hogy mire vágyik a Nő?</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szerelemre.</div>
<div>
Hűségre. </div>
<div>
És arra a pillanatra amikor Egyek lesztek,</div>
<div>
és maga a Mennyország lesz a Ti szerelmetek. </div>
<div>
-Dóri-</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-41530612798731095932019-07-13T15:03:00.000+02:002019-07-13T15:03:04.557+02:00A költözés mint sport...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdMNH3Dj8ETCTo4WTqWlq6mwmkAUe249Vq7tUYAu9r4AxMTpQdwoXdgw2kNQrvVhwEqvxhJ7QmwArIJ0v9c_a9pUMTyVrIJDOVRjdoi6enKgQ32Yo10rdi2PyU-erq_gCfmpleSApCZO1H/s1600/430d21c303a666a8a66ba6f5bcc25aeb.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="616" data-original-width="579" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdMNH3Dj8ETCTo4WTqWlq6mwmkAUe249Vq7tUYAu9r4AxMTpQdwoXdgw2kNQrvVhwEqvxhJ7QmwArIJ0v9c_a9pUMTyVrIJDOVRjdoi6enKgQ32Yo10rdi2PyU-erq_gCfmpleSApCZO1H/s320/430d21c303a666a8a66ba6f5bcc25aeb.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
Vallj színt!<br />
<br />
Fekete.<br />
<br />
Februárban kezdődött az ötödik költözésem alkalmával, hogy kikötöttem egy egészen aprócska szobában, de tényleg nagyon apró volt, befért egy ágy, egy szekrény, és talán annyi hely még volt hogy körbe forduljak a saját tengelyem körül, de cigánykerekezni már nem nagyon tudtam volna.<br />
<br />
Ezt az apró szobát laktuk ketten.<br />
<br />
Amikor egyedül maradsz a nagyvilágban, és nem épp a számításaid szerint jönnek össze a dolgaid, de úgy érzed maradnod és csinálnod kell tovább, akkor egy pici lyuknak is örülsz. Amúgyis barátnőm szerint én a költözésből csináltam sportot. ( Köszi Réka, azóta is jót nevetek ezen. )<br />
<br />
Ez az apró szoba penészes volt. A dohszagról mindig papám pincéje jut az eszembe, naphosszat cipőt javított ott Ő, merthát suszter volt. Dohszagú lett a hajam, a ruháim, a mindenem, az akkori februári létem. Mosodába jártunk és órákat vártunk csak azért hogy fél óráig legalább illatosak legyenek a ruháink... ( és titkon fejben naponta 100szor nyírtam ki az öreget akitől kivettük azt a szobát. )<br />
<br />
Fura dolgoknak tud örülni az ember... illatos ruha.<br />
A hatodik költözésem alkalmával iszonytató köhögés lett urrá rajtam, amiből most lábalok ki. Azt gondoltam hogy a penészes szoba megtette jótékony hatását, és bár valószínű hogy túl jó hatással nem volt a szervezetünkre, de a köhögés amolyan lelki síkon való vizsgálódását kezdtem el miután semmilyen gyógyszer nem segített.<br />
<br />
Az empatikus ember mindig magát okolja mindenért, még azokért is amihez semmi köze, de csak mert minden mindennel összefügg. Mondjuk a szomszéd néni szorulásáról én épp nem tehetek, de talán segíthetek rajta.<br />
Azóta megtanultam, hogy a köhögés nem más, mint a belélegzett levegő nem kívánatossága. Amikor már elég abból a levegőből amit minden pillanatban magadba szívsz.<br />
Azóta megtanultam, hogy a hosszú évek alatt felgyülemlett elfolytások milyen testi tünetek egyvelegeként jelenhetnek meg.<br />
És azóta megtanultam, hogy nincs azzal semmi baj, ha a költözésből csinálok sportot, csak semmilyen formában nem tesz boldoggá a bizonytalanság.<br />
<br />
Lassan a hetedik költözésem is meglesz, és úgy érzem itt ér véget a történet. Szerencsére sosem írtam fel mennyi pénzt költöttem a vándoréletemre az elmúlt 2 évben, de egy dolgot biztosan tudok.<br />
Életem egyik legjobb döntése volt itt maradnom, és nem haza szaladnom. Nem bánom a rengeteg megmérettetést, mert minél több jött, annál erősebb lettem.<br />
Megtanultam, hogy az ember csakis saját magában bízhat, mert a nagyvilág bizony gonosz tud lenni, az ember meg sok faszságot tud csinálni, és túl sok tükröt képes magának tartani.<br />
<br />
Sokszor lehetsz bárányka a farkasok között, és sokszor fordítják ellened a saját múltad.<br />
Le kell vonni a tanúságot, miszerint mindig a most számít, és nem az ami már elmúlt. <b>Nem attól leszel érdekes hogy milyen voltál, hogy mennyi mindent kibírtál, attól leszel érdekes ahova most eljutottál, és amivé lettél. </b><br />
<br />
A létezésnek 7 síkja van, és bezárom az utolsó költözésemmel ezt. De a végtelenségig tanulok, mert a komfortzónámat két lépéssel magam mögött hagyva szeretem az Életem.<br />
- Dóri-<br />
<br />
<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-68463194051398885452019-06-23T19:52:00.003+02:002019-06-23T19:52:35.493+02:00Amikor a félelmeid rabja vagy...<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgglkyXTIGkck-5A5FdqXR-62XWwLfrNzcBEzjj8ylY10_fcwX5zEIo3FIx5_Bf_4uRVdEUklxu_b1UNxbsMxC4JxsUqE00y2AkY-PDS0OHGtSAbuOZcYySsWe3KZadj2yFkhHMPA3GivdE/s1600/tumblr_o5bwxwx9j41udaojko1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgglkyXTIGkck-5A5FdqXR-62XWwLfrNzcBEzjj8ylY10_fcwX5zEIo3FIx5_Bf_4uRVdEUklxu_b1UNxbsMxC4JxsUqE00y2AkY-PDS0OHGtSAbuOZcYySsWe3KZadj2yFkhHMPA3GivdE/s400/tumblr_o5bwxwx9j41udaojko1_500.jpg" width="298" /></a></div>
... De miért is?<br />
Én személy szerint, mindig izgatottan olvasom a nálamnál jóval tapasztaltabb emberek cikkeit, már az első perctől azonosulok a történeteikkel, és magaménak érzek minden egyes szót. Olyan érzéseket vagy épp kételyeket keltenek bennem, amik tudom, hogy nem hiábavalók.<br />
Engem a félelem kicsi korom óta meghatároz. Elolvastam rengeteg könyvet arról, hogyan is kell úgy jól élnem az életem, hogy nem rezelek be mindennap, hiszen az ember nem szenvedésre született, hanem arra, hogy fényt hozzon a mindennapokba.<br />
<br />
Szerintem, minden akadály amit magadnak állítasz, a játék végén győztesnek hoz ki.<br />
Minden benned felmerülő félelem, emlékeztet valamire, valami igazán régire, amit a lelked nem felejt.<br />
Minden lehetőség amit emellé kapsz, arról szól, hogy a félelmed legyőzd. Hiszen nem azért kezdtél új fejezetet, hogy a régi lapokat olvasgasd, hanem hogy a régi hibákat átugorva most ne ismételd meg.<br />
Vagyis leegyszerűsítve, nem eshetsz újra ugyanabba a hibába mint ezelőtt.<br />
Ehhez kell egy bizonyos rálátás. Vagy ha úgy tetszik, pár, jó nagy kiadós élet által rád mért fejbillentés. De nevezhetjük ezt szakításnak is, egy baleset túlélésének is vagy szeretett családtagod elvesztésének is.<br />
Nem félhetünk örökké, mert a félelmeink nem visznek előre. Nem gondolhatunk egy kettőshelyzetben folyton a rosszra, mikor választhatjuk a jót is.<br />
Nem lehet hogy nem próbálod meg amit annyira szeretnél csak azért mert félsz hogy nem sikerül. És én tudom, hogy az élet nem így működik és mondani mindent baromira könnyű, de működhetne ígyis, és csinálhatnád ígyis.<br />
Mert ha előtérbe helyezed önmagad, nem programozod folyton az agyad a félelmeiddel, akkor észreveszed mennyi mindenki segíti az életed.<br />
Amint belátod hogy a boldogsághoz vezető út egyedül benned és a félelmeid elengedésében rejlik, minden ajtó kinyílik ahhoz, hogy a lelked azzá váljon, akivé válnia kell.<br />
-Dóri-<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-44494321851578643932019-06-05T21:09:00.001+02:002019-06-05T21:10:13.428+02:00A mai világ... <div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC_Za00WfQ9gUFFHCSPnsBFX8NkY7c422YxMqmsKyPLW53jVok3nN_e6RJtzDYL1E0TU4PQJ_-GoR6yeMNeba2_J90N2nzXxZVaGkNQhHD0605QDmSm5XdFcDwwsgLRg7rSbMW1NrBb8G2/s1600/76907d454d4cb62f07b4fdf92ae05371.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="467" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC_Za00WfQ9gUFFHCSPnsBFX8NkY7c422YxMqmsKyPLW53jVok3nN_e6RJtzDYL1E0TU4PQJ_-GoR6yeMNeba2_J90N2nzXxZVaGkNQhHD0605QDmSm5XdFcDwwsgLRg7rSbMW1NrBb8G2/s320/76907d454d4cb62f07b4fdf92ae05371.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
Akármerre is vagyok ebben a nagyvilágban, mindig valahogy olyan embereket vonzok magam köré, akik lelki síkon egyeznek az enyémmel vagy magasabb szinten járnak. Én olyankor mint egy hiperaktív első osztályos, tele kérdésekkel, még jegyzetelnék is ha lehetne, de inkább csak figyelek, és az agyam tripla sebességen pörög, maximálisan kizárva ezzel a külvilágot. Pár órával ezelőtt egy csodálatos barátnőmmel vacsoráztunk épp, amikor társaságunk akadt. A társaságnak mindig örülünk, főleg akkor, ha hasonlóan fura mint mi.<br />
<div>
Arról beszélgettünk, hogy vajon miért van az, hogy a mai világban senki nem hiszi el azt, ha önzetlenül adnál valakinek valamit, legyen az egy szelet csoki, legyen az ajándék, egy mozijegy, vagy akár egy utazás. Mikor lett olyan ez a világ, amikor azt gondoljuk ha valaki jót tesz, cserébe vár is valamit?! Mikor lett olyan ez a világ,hogy félreértjük egymás szavait, még akkor is ha a tettei nem rosszról árulkodnak? Mikor lett olyan ez a világ, amikor ha önzetlenül jót adunk, és a megszokottnál kicsit eltérőbben gondolkodunk, máris fura az ember akitől óckodni kell? </div>
<div>
A mai világban furának lenni, de nevezzük különcnek, ezek szerint nem kiváltság, hanem teher? A mai világban jót adni önzetlenül és feltétel nélkül szeretni, nem kiváltság? Normális esetben ez nem emberi mivoltunk egyik ékköve kellene hogy legyen? A jóéletbe...milyen ez a mai világ?</div>
<div>
- Dóri -<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-70332620274467732582019-05-26T13:58:00.001+02:002019-05-26T13:58:30.891+02:00A legkönnyebb dolog a legnehezebb..<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVw6m4wCDg-bF3doC7xAcae4B4ckbe89RSIP1aKCbAxycrr1aiAcbPOsTzd9bnKZNwZfiNlGanpM4FN66FuUYdtPTZCnf_d4VZNaOSBStvjgTk9E_ufYnFmrjHjbG6au_AGZtbJiFIq4dn/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="319" data-original-width="480" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVw6m4wCDg-bF3doC7xAcae4B4ckbe89RSIP1aKCbAxycrr1aiAcbPOsTzd9bnKZNwZfiNlGanpM4FN66FuUYdtPTZCnf_d4VZNaOSBStvjgTk9E_ufYnFmrjHjbG6au_AGZtbJiFIq4dn/s400/large.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Egyik barátnőmmel mikor nagyritkán felbontunk pár üveg bort, megbánva ezzel másnap reggel az összes bűnünket is, óriási elmélkedésbe kezdünk. Mikor már kibeszéltük a pasikat, visszanyúltunk a múlt legmélyebb legfájóbb bugyraiba is, mikor már csak nevetünk az összes közösen átélt szörnyűségeken is, mikor már a legrosszabb 2 évvel ezelőtti délután is mosolyt csal az arcunkra, mert hát ugye emlékszel mekkora idióta voltál akkor?, mikor már kinosztalgiáztuk magunkat, na akkor kezdünk a komolyabb témák elemzésébe, és miért van az, hogy: </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A mai világban a legkönnyebb dolog a legnehezebb. Hová veszett az őszinteség halvány szikrája? Miért választjuk mindig azt az ajtót, amin besétálva a döntésképtelenség súlya nehezedik vállunkra, ahelyett, hogy meglátnánk, hogy van másik ajtó is, ahova belépve meglátod, hogy olyan ember van melletted akivel nem kell félned őszintén beszélni, akit nem kell félned őszintén szeretni. Aki szóból ért. Aki Rád figyel, aki Téged figyel, aki Melletted áll, aki Veled van. (?) </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ha dönthetsz jól is, akkor miért hibázol újra és újra? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért gondoljuk azt, hogy az őszinteség elhanyagolható teória, amit csak épp az adott szituációtól függően teszünk vagy épp nem teszünk? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért gondoljuk azt, hogy a problémákat elodázva, strucc politikát folytatva, önmagunkat becsapva majd minden megoldódik magától? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért gondoljuk azt, hogy ez így rendjén van? </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A mai világban a legkönnyebb dolog a legnehezebb. De mégis olyan baromira egyszerű lehetne. Ha nem akarod, mondd meg. Ha nem tetszik, mondd el. Ha nem úgy gondolod, mutasd meg hogyan szeretnéd. Ha nem úgy szereted már, ne bántsd többet. Ha nem sikerül de nagyon akarod, ne add fel. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A jövő képlékeny, miattad és a környezeted miatt. Az állandó változások miatt, épp ezért sose csapd be önmagad, mert akkor másokat sem fogsz. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ha ezt valakinek elmondod, azt fogja válaszolni, hogy " igen, tudom".. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- de akkor miért hazudunk újra és bántjuk magunkat és ezzel másokat is? - </span><br />
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Dóri-</span></div>
Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-53689753755590091442019-05-18T17:57:00.003+02:002019-05-18T17:59:03.398+02:00Azok a sötét foltok... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-pSQkyWYeTAD8xypDseJiyOvj2D3euOsG37KvToM8Pe3fTqyL1xk6WGckXv3R2tRtSOx2ruxNG2qYiUQoy9FU5pwfrSiPsdJFo8VqHjjVMiMT2Y7LGMdwKFAzHHhPTdSXlUkLyLIpwYdv/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-pSQkyWYeTAD8xypDseJiyOvj2D3euOsG37KvToM8Pe3fTqyL1xk6WGckXv3R2tRtSOx2ruxNG2qYiUQoy9FU5pwfrSiPsdJFo8VqHjjVMiMT2Y7LGMdwKFAzHHhPTdSXlUkLyLIpwYdv/s320/large.jpg" width="316" /></a></div>
Hmm..<br />
<br />
Úgy gondolom mindenkinek vannak sötét foltok az életében, amikről nem szívesen beszél, vagy nem is beszél. Amit tudod, jobb a szőnyeg alá söpörni, jobb nem szembe nézni vele, jobb elsétálni mellette, jobb nem felelősséget vállalni és ott eszi meg a fene az egészet majd lesz valahogy. Az egyetlen egy szar dolog ebben, hogy van, amivel bár szembe nézel nap mint nap, változtatni rajta már nem tudsz. Már nem tudod vissza csinálni, elbasztad akkor és ott, kész. Lépj tovább.<br />
<br />
<br />
Hiszen annyi más jó dolog van az életben ami miatt nem kell gyötörnöd magad, amit élvezhetsz, aminek utat engedhetsz és teret adhatsz.<br />
Nem gyötörheted magad állandóan amiért nem kaptad meg azt a melót, amiért nem kellettél valakinek eléggé, nem gyötörheted magad állandóan azért mert az életed nem épp úgy alakul ahogy 10 évesen megálmodtad.<br />
<br />
10 évesen fogalma sincs az embernek arról mi vár rá ha felnőtt lesz.<br />
Senki nem szólt, hogy hééé anya nélkül szörnyen nehéz napok várnak rád a nagyvilágban, mert mégiscsak ő minden helyzetben a bázis egy gyerek számára és rossz hogy nem ölelhetem csak úgy meg most azonnal.<br />
Senki nem szólt, hogy mit tanuljak hogy a pénztárcám majd tele legyen és ne gürizzek reggeltől estig azért, hogy tele legyen.<br />
Senki nem szólt hogy mennyire fog fájni ha szeretsz de nem szeretnek viszont.<br />
Senki nem szólt, hogy sose bánkódj mert mindig több lesz benned annál mint amire épp képes vagy.<br />
Senki nem szólt, hogy az élet majd egy nagy utazás lesz, egy kicsit sem kényelmes fotelból végig is nézheted képletesen, és senki nem szólt, hogy mennyi puha kéz lesz a segítőd ideig, óráig vagy épp egy egész emberöltőig.<br />
Senki nem szólt, hogy mennyi hülyeséget fogok csinálni ahhoz, hogy tisztán lássak. És senki nem szólt, hogy az élet egy állandó tanulás.<br />
<br />
Ma már tudom. Megtapasztaltam. És nem baj, hogy az életem nem olyan ahogy 10 évesen megálmodtam, mert sokkal jobb. Tudatosabb.<br />
<br />
Ha megakarom ölelni az anyukám, akkor hazamegyek és megölelem, legyek akármilyen távol is. Ha nekem a gürizés jutott, akkor gürizek és törekszem a jobbra és persze mindennap megbánom, hogy miért nem ment jobban a matek. Ha nem szerettek viszont nem baj, mert ahogy most szeretnek az leírhatatlan. Tudom, hogy többre vagyok képes annál mint ami épp vagyok, és Te is. És nagyon benne ülök abban a kicsit sem kényelmes fotelban, még jó ideig, és megfogom a puha kezeket.. de titkon abban reménykedem, hogy többet mostmár egyet sem kell elengedjek.<br />
-Dóri-<br />
<br />
<br />Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5921283659947693498.post-12203305537391988382019-04-12T11:36:00.001+02:002019-05-18T18:00:28.253+02:00Ezt az Életem, kifejezetten nagyon szeretem! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr5Up1OILv-Jwibw2FPy8SVF0Xp6Inhuew59_r9S15j0U3V39uO6tkt1-5n0TGEUbfzZrI99Zkm8lJ03UeMPA18g6dat6AB_aTIsT36aUcJNKT-u5oxetTeeC8ieOQcGjPrSaGgzY4CPcy/s1600/large.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="500" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr5Up1OILv-Jwibw2FPy8SVF0Xp6Inhuew59_r9S15j0U3V39uO6tkt1-5n0TGEUbfzZrI99Zkm8lJ03UeMPA18g6dat6AB_aTIsT36aUcJNKT-u5oxetTeeC8ieOQcGjPrSaGgzY4CPcy/s400/large.png" width="400" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Igen! Ezt az Életem kifejezetten nagyon szeretem, minden nehéz időszakával együtt. Harc nélkül nincs győzelem, és földre rogyás nélkül nincs a fellegekbe emelkedés. Ha mindent tálcán kínálnak, az túl egyszerű,nem?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeretem az Életem, mert kicsit sem egyszerű, és soha nem is volt az. Nem voltam mintadiák, és most sem vagyok hibátlan "felnőtt". Ha nincs gondom, csinálok, és ha volt gondom, teszek rá még egy lapáttal. Csak úgy szimplán, hogy ne unatkozzak,és mert nekem valamiért ez kell. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">De, jó így. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeretem az Életem, mert megtanultam két lábon a földön járni, a legnagyobb gödörből is kimászni, volt hogy szószoros értelemben, és volt hogy csak átvitt értelemben, de megérkeztem. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeretem az Életem, mert szeretni akarom. Mert egy percig nem jut az eszembe, hogy feladom. Mert a fájdalom lökdös előre, és a siker nyújtja a garanciát, hogy igen, jól csinálom amit csinálok. Mert nem fájhat örökké, ahogy nem is eshet örökké. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeretem az Életem anyástól, testvérestől, barátnőstől, barátostól, csalódásoktól teli, legalulról újrakezdve, szeretem ezt, és szeretem így. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Nem kérném, hogy legyen másképp, mert az nem én lennék.. </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeretem az Életem, mert reggel a tükörbe nézve már nem fakadok sírva,hogy miért pont én,hanem élvezem, hogy élek és megköszönöm, hogy igen, pont Én! </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Szeresd az életed Te is, minden jóval és rosszal együtt, egyedül vagy valakivel, itt vagy ott, bárhol és bármikor. Mert azt gondolom ez a földi rendszer úgyis addig tanít, míg szükséges, tehát örökké. Úgyhogy ne szállj ki, állj bele, és csináld, akkor is, ha baromira fáj! </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">-Dóri-</span></span>Bibóhttp://www.blogger.com/profile/13030480270785108997noreply@blogger.com0