Szeretem az Életem, mert kicsit sem egyszerű, és soha nem is volt az. Nem voltam mintadiák, és most sem vagyok hibátlan "felnőtt". Ha nincs gondom, csinálok, és ha volt gondom, teszek rá még egy lapáttal. Csak úgy szimplán, hogy ne unatkozzak,és mert nekem valamiért ez kell.
De, jó így.
Szeretem az Életem, mert megtanultam két lábon a földön járni, a legnagyobb gödörből is kimászni, volt hogy szószoros értelemben, és volt hogy csak átvitt értelemben, de megérkeztem.
Szeretem az Életem, mert szeretni akarom. Mert egy percig nem jut az eszembe, hogy feladom. Mert a fájdalom lökdös előre, és a siker nyújtja a garanciát, hogy igen, jól csinálom amit csinálok. Mert nem fájhat örökké, ahogy nem is eshet örökké.
Szeretem az Életem anyástól, testvérestől, barátnőstől, barátostól, csalódásoktól teli, legalulról újrakezdve, szeretem ezt, és szeretem így.
Nem kérném, hogy legyen másképp, mert az nem én lennék..
Szeretem az Életem, mert reggel a tükörbe nézve már nem fakadok sírva,hogy miért pont én,hanem élvezem, hogy élek és megköszönöm, hogy igen, pont Én!
Szeresd az életed Te is, minden jóval és rosszal együtt, egyedül vagy valakivel, itt vagy ott, bárhol és bármikor. Mert azt gondolom ez a földi rendszer úgyis addig tanít, míg szükséges, tehát örökké. Úgyhogy ne szállj ki, állj bele, és csináld, akkor is, ha baromira fáj!
-Dóri-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése