Azok a sötét foltok...

Hmm..

Úgy gondolom mindenkinek vannak sötét foltok az életében, amikről nem szívesen beszél, vagy nem is beszél. Amit tudod, jobb a szőnyeg alá söpörni, jobb nem szembe nézni vele, jobb elsétálni mellette, jobb nem felelősséget vállalni és ott eszi meg a fene az egészet majd lesz valahogy.  Az egyetlen egy szar dolog ebben, hogy van, amivel bár szembe nézel nap mint nap, változtatni rajta már nem tudsz. Már nem tudod vissza csinálni, elbasztad akkor és ott, kész. Lépj tovább.


Hiszen annyi más jó dolog van az életben ami miatt nem kell gyötörnöd magad, amit élvezhetsz, aminek utat engedhetsz és teret adhatsz.
Nem gyötörheted magad állandóan amiért nem kaptad meg azt a melót, amiért nem kellettél valakinek eléggé, nem gyötörheted magad állandóan azért mert az életed nem épp úgy alakul ahogy 10 évesen megálmodtad.

10 évesen fogalma sincs az embernek arról mi vár rá ha felnőtt lesz.
Senki nem szólt, hogy hééé anya nélkül szörnyen nehéz napok várnak rád a nagyvilágban, mert mégiscsak ő minden helyzetben a bázis egy gyerek számára és rossz hogy nem ölelhetem csak úgy meg most azonnal.
Senki nem szólt, hogy mit tanuljak hogy a pénztárcám majd tele legyen és ne gürizzek reggeltől estig azért, hogy tele legyen.
Senki nem szólt hogy mennyire fog fájni ha szeretsz de nem szeretnek viszont.
Senki nem szólt, hogy sose bánkódj mert mindig több lesz benned annál mint amire épp képes vagy.
Senki nem szólt, hogy az élet majd egy nagy utazás lesz, egy kicsit sem kényelmes fotelból végig is nézheted képletesen, és senki nem szólt, hogy mennyi puha kéz lesz a segítőd ideig, óráig vagy épp egy egész emberöltőig.
Senki nem szólt, hogy mennyi hülyeséget fogok csinálni ahhoz, hogy tisztán lássak. És senki nem szólt, hogy az élet egy állandó tanulás.

Ma már tudom. Megtapasztaltam. És nem baj, hogy az életem nem olyan ahogy 10 évesen megálmodtam, mert sokkal jobb. Tudatosabb.

Ha megakarom ölelni az anyukám, akkor hazamegyek és megölelem, legyek akármilyen távol is. Ha nekem a gürizés jutott, akkor gürizek és törekszem a jobbra és persze mindennap megbánom, hogy miért nem ment jobban a matek. Ha nem szerettek viszont nem baj, mert ahogy most szeretnek az leírhatatlan. Tudom, hogy többre vagyok képes annál mint ami épp vagyok, és Te is. És nagyon benne ülök abban a kicsit sem kényelmes fotelban, még jó ideig, és megfogom a puha kezeket.. de titkon abban reménykedem, hogy többet mostmár egyet sem kell elengedjek.
-Dóri-