Egyik barátnőmmel mikor nagyritkán felbontunk pár üveg bort, megbánva ezzel másnap reggel az összes bűnünket is, óriási elmélkedésbe kezdünk. Mikor már kibeszéltük a pasikat, visszanyúltunk a múlt legmélyebb legfájóbb bugyraiba is, mikor már csak nevetünk az összes közösen átélt szörnyűségeken is, mikor már a legrosszabb 2 évvel ezelőtti délután is mosolyt csal az arcunkra, mert hát ugye emlékszel mekkora idióta voltál akkor?, mikor már kinosztalgiáztuk magunkat, na akkor kezdünk a komolyabb témák elemzésébe, és miért van az, hogy:
A mai világban a legkönnyebb dolog a legnehezebb. Hová veszett az őszinteség halvány szikrája? Miért választjuk mindig azt az ajtót, amin besétálva a döntésképtelenség súlya nehezedik vállunkra, ahelyett, hogy meglátnánk, hogy van másik ajtó is, ahova belépve meglátod, hogy olyan ember van melletted akivel nem kell félned őszintén beszélni, akit nem kell félned őszintén szeretni. Aki szóból ért. Aki Rád figyel, aki Téged figyel, aki Melletted áll, aki Veled van. (?)
Ha dönthetsz jól is, akkor miért hibázol újra és újra?
Miért gondoljuk azt, hogy az őszinteség elhanyagolható teória, amit csak épp az adott szituációtól függően teszünk vagy épp nem teszünk?
Miért gondoljuk azt, hogy a problémákat elodázva, strucc politikát folytatva, önmagunkat becsapva majd minden megoldódik magától?
Miért gondoljuk azt, hogy ez így rendjén van?
A mai világban a legkönnyebb dolog a legnehezebb. De mégis olyan baromira egyszerű lehetne. Ha nem akarod, mondd meg. Ha nem tetszik, mondd el. Ha nem úgy gondolod, mutasd meg hogyan szeretnéd. Ha nem úgy szereted már, ne bántsd többet. Ha nem sikerül de nagyon akarod, ne add fel.
A jövő képlékeny, miattad és a környezeted miatt. Az állandó változások miatt, épp ezért sose csapd be önmagad, mert akkor másokat sem fogsz.
Ha ezt valakinek elmondod, azt fogja válaszolni, hogy " igen, tudom"..
- de akkor miért hazudunk újra és bántjuk magunkat és ezzel másokat is? -
-Dóri-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése